MentaTrend Az első női zöldportál

Gyereknevelés: kis zsarnok vagy fejlődő személyiség?

Szülőként a legtöbben mindent meg szeretnének tenni a gyermekükért. Ezzel nincs is semmi baj, a legtöbbször azonban jobb ha nem kész dolgokkal halmozzuk el az apróságokat, hanem bevonjuk őket, és egy feladat eredménye lesz a jutalom.

Bögretesztnek nevezik, ha a reggeli finom, gőzölgő kakaót a gyerek elé tesszük, de ő pont egy másik bögréből szeretne inni, és kisebb hisztivel ad hangot elégedetlenségének (persze ez bármilyen másik tárggyal is előfordulhat). Mit tegyünk ilyenkor? Először is gondoljunk bele, hogy gyakran mi magunk is hangulattól függően szeretünk válogatni a reggeli bögrék, az ételek, a ruhák, vagy bármi más kapcsán. Legjobb talán ha megkérdezzük a gyereket is, mielőtt felesleges köröket futnánk, így a gyerek máris bekapcsolódik, az ő döntése is hozzájárul a család életéhez. A spontán hisztiknek és a “meggondoltam magam” akcióknak azonban jobb nem engedni.

„Ha engedjük a gyereket alkudozni, az nem kényeztetés. A kicsi így tanulja meg ugyanis, hogy fontos kifejezni az igényeit és nem kell mindent elfogadnia válogatás nélkül. Miért ne lehetne döntési joguk a gyerekeknek a hétköznapok apró-cseprő dolgaiban?”
“Szeretettel nem lehet elkényeztetni, a valódi gond, ha mindent a kicsik elé teszünk, ők pedig passzív befogadói a tukmálásnak. Tárgyi, illetve lelki értelemben így nevelünk kis fogyasztókat belőlük, ami hatalmas károkat okoz. Hiszen így később is meghittség helyett csak saját szükségleteit hangsúlyozva képesek létezni egy kapcsolatban, illetve elvárják, hogy partnerük kitalálja a gondolataikat.”

A másik példa az aggódó szülő, aki “arra tanítja a gyerekét, hogy minden helyzetben alapvetően védekező pozíciót vegyen fel. ‘Vigyázz, légy éber, a világ veszélyes, ne hagyd magad!’.  A gyerekből aztán – a jó szándék ellenére – robbanásszerűen tör fel az agresszió, hiszen az örökös készenlétben mindenhol veszélyeket szimatol.”
A legtöbb szülő ilyenkor rossz módszert választ: “egyszerűen soha nem engedik el a gyerek kezét, és helikopterként köröznek körülötte minden pillanatban. A helikopterszülők nem egyszerűen túlféltő, túlgondoskodó szülők: ők azok, akik még a fiatal felnőttkorba átnyúlóan is előszeretettel menedzselik csemetéjük ügyes-bajos dolgait – a saját életük helyett.”
„Vajon, ha folyton vigyáz rá, a gyerek soha nem fog (konkrét és átvitt értelemben is) elesni? Éppen ellenkezőleg! Adott esetben rosszabbul fog esni, és jobban megüti magát, ha megszokta, hogy nem neki kell odafigyelnie, mert a szülő mindent megcsinál helyette.”

Szülőként az egyik legfontosabb, amit a gyerekünkért tehetünk az az együtt töltött idő, a kapcsolatra fordított energia és a beszélgetések. Ilyenkor ismerhetjük fel gyermekünk valódi mozgatórugói, beavatottak lehetünk lelki és érzelmi világukba, és tanácsokat, lehetőségeket kínálhatunk nekik. Ezt nem pótolhatják az ajándékok, tárgyak, vagy egy félvállról odavetett “mi volt ma a suliban?”.

Az is lényeges, hogy a gyereknek nem a haverja a szülő, egy sokkal másabb minőségű kapcsolat kell hogy ez legyen, amiben a felnőtt beleveszi a gyerek véleményét, de nála marad az irányítás.

“Bármilyen furcsa, a kényeztetés épp az örömöt veszi el. A rend ugyanis stabilitást biztosít: a pillanat örömét megélni, a meglévőnek örülni pedig csak nyugalomban lehet.”

Forrás: pszichoforyou.hu – Geist Klára pszichológus, Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus