MentaTrend Az első női zöldportál

Karácsonyi népszokások

December 24. –  Ádám és Éva napja, karácsony vigíliája, böjtnap. Az adventi időszak utolsó napja, de egyben a karácsony kezdete is. Dologtiltó napnak számított, csupán a takarítás és a sütés-főzés volt engedélyezett. Ezen a napon a karácsonyi asztalt ünnepélyesen megterítették, az abroszt csak szenteste használták (a hétköznapokon a parasztasztalra nem került terítő), ugyanis mágikus erőt tulajdonítottak neki.
A következő esztendőben pedig ugyanezt az abroszt vetőabroszként vagy sütőabroszként alkalmazták, hogy a termés bő legyen, a kenyér jól sikerüljön vagy pedig – az abrosz mágikus erejének köszönhetően – a beteg embert tekerték be vele, esetleg bedörzsölték vele a beteg háziállatot.

A regölés a téli napforduló ősi, pogánykori szokása. Férfiak jártak házról-házra  bőség- és termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Általában karácsony másnapján, 26-án került rá sor, amikor különféle népi hangszerekkel (duda, dob, csengő stb.) is kísérték a regölést, a résztvevők pedig kifordított báránybőr bundát viseltek.

A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb, többszereplős, dramatikus népszokása a karácsonyi ünnepkörben. Tulajdonképpen pásztorjáték, azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a “három királyok” (a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát.

István napja egészség- és termésvarázsló napnak számított. A legények, férfiak a mise után együtt jártak “istvánolni”, az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat felköszönteni. Van, ahol a bort a köszöntők viszik magukkal, a gazdasszony kötelessége pedig a  hájas-, tepertős- sajtos pogácsa elkészítése.

János naphoz a borszentelés szokása kapcsolódott, mely  egyes  borvidékeken máig él. Régen minden család bort vitt a templomba, amit a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak, így beteg ember és állat gyógyítására egyaránt alkalmazták.

Forrás: korkep.sk