“Tele vagyunk megfelelési kényszerrel, és folyamatos nyomás alatt élünk. Csináld ezt, csináld azt, légy ilyen, légy olyan. Én egyszerűen csak olyan akarok lenni, amilyen valójában vagyok.”
“…a mai világban egy erős természettől való elidegenedési folyamatban élünk, ami megbetegíti a testet és a lelket egyaránt, ám ha visszaállítjuk a kapcsolatunkat a természettel, akkor mi magunk is gyógyulunk, cselekvőképessé válunk.”
Inspiráló történet, mely rávilágít, hogy az ember csak akkor lehet igazán boldog, ha azt az utat követi, ami a szívében él. Mellesleg ez az út nemcsak örömteli de egészséges is…bár kicsit rögös.
Merjünk újat tenni, merjünk másnak lenni…Inspirálódjunk…
A biológus, aki otthagyta az MTA-t és gerillakertész lett vidéken